2017. május 3., szerda

Felhívás az alsósófalviakhoz és az onnan elszármazókhoz és mindekihez, akit Sükösd Ferenc művészete megérintett

Tisztelt Alsósófalviak és onnan elszármazottak!

Mindenek előtt meg szeretném köszönni, hogy édesapám, Sükösd Ferenc festőművész emlékét, és hagyatékát oly nagy gonddal és szeretettel, tisztelettel ápolják a faluban. Őrzi az emlékét a szépen gondozott emlékház és az örökkévalóságba röpíti a sok kisiskolás, akik élvezhetik a gyönyörű iskolát, és nagyszerű tanítók munkáját.

Küzdelmes sors volt az övé, de a szenvedélyesen szeretett szülőfaluja és annak emberei, a szerető környezet, a becsületes jó emberek, akik között felnőtt egész életében elkísérték, erőt adtak a küzdelmekkel való megbírkózásban. Írtak és mondtak Róla sok mindent, de soha egyetlen elmarasztaló szót sem. Mindenki nagy tisztelettel és megbecsüléssel beszél Róla Emberként és művészként egyaránt. Gyönyörű költői, művész lelke mind a festményeiben, rajzaiban, mind feljegyzéseiben, leveleiben megmutatkozik. Nehéz sorsa ellenére mindig tele volt életörömmel, huncut székely humorral és ősi tudással, amit még drága, szentként tisztelt szüleitől és a falubeli emberektől kapott útravalóul. Rajongásig szerette a családját, minket, gyerekeit, Emesét és Leventét és feleségét, Évát, Sami öccsét és lányát Tündét, és Irénke húgát is. Keveset beszélt, de ha mondott valamit, akkor annak súlya volt. Egykori tanára az egyetemen, Miklóssy Gábor mondta róla:”Míg a többiek lépegetnek lassacskán előre, Sükösd egyszer lép, de az akkora nagy, mint egy elefánté!” Ez volt jellemző a művészetére is, a szülőföld tájaiban kereste az embert, a lelket, az érdekelte. Lélekkel teli minden egyes kis rajza, amit az ő sófalvi embereiről rajzolt, különösen rajongásig imádott édesanyjáról és édesapjáról, a néhai Sükösd Sámuelről és Juliska mamáról. Magasra tette a mércét, a szülőföld tisztelete és szeretete és megörökítése mellett, bátran kísérletezett a különféle technikákkal, festményeivel, kompozícióival, sajátos tájképfestői stílusával messze meghaladta korát. Annak ellenére, hogy munkássága korai halálával kettétört, a hátrahagyott gazdag festészeti és grafikai anyag akár egy teljes életmű is lehetne. Emlékszem, ahogyan álltam a várban, a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Sors és Jelkép című erdélyi művészet (1920-1990) kiállításon a híres festménye előtt, ami a műtermét ábrázolja a marosvásárhelyi kultúrpalota legfölső emeletén, ahol ő múzeológusként és tárlatvezetőként dolgozott, és figyeltem a képet és a látogatókat. Szinte megbabonázva álltak az akkor igen nagy bátorságnak és festői újításnak nevezhető festmény előtt, amelybe egy akkori Romania Libera újságot ragasztott be. Nem kis mondanivalót hordozott ez annak idején. Az asztalon feljegyzések, vásárlási lista, számok, a nehezen megszerzett kis pénz „könyvelése”, némi szőlő és kenyér. 

Ez év, 2017 decemberében, hosszú idő után először nyílik gyűjteményes kiállítása Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központban, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, igazgató gondozásában. A kiállítást Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató helyettese nyitja majd meg. Ugyancsak ő vállalta, hogy jövőre megírja a Sükösd Ferenc monográfiát, ami remélhetőleg hamarosan kiadásra kerül.

Ennek okán indítottam be a Sükösd Ferenc oldalt a facebook-on, ami mindenki számára egy kattintással elérhető, és ahol minden olyan anyag a művekről, a kiállításokról, a Róla megjelent anyagokról, írásokról, visszaemlékezésekről, kortárs művészek és művészettörténészek nyilatkozatairól, Duna TV közvetítésről, az iskola és emlékház avatásról, és a jelenlegi iskoláról és emlékházról fent van. Az oldalt én szerkesztem és szinte naponta frissülő anyagokkal üzemeltetem.

Molnár Szabolcsot, az Alsósófalva oldal szerkesztőjét felkértem, hogy segítsen megosztani abbéli kérésemet, hogy segítsen a falu apraja, nagyja abban, hogy minél több visszaemlékezés, esetleg magántulajdonban lévő rajz, festmény előkerüljön és esetlegesen a monográfiába bekerülhessen.

Továbbá tervezem egy alapítvány létrehozását, amelynek ügyében a jelenlegi igazgatóval beszéltem és örömmel vette a gondolatot, hogy létrehozzunk egy Sükösd Ferenc alapítványt, amit első körben a falu segíthet adója 2 százalékával, és amelynek a célja az lenne, hogy minden évben egy rajz és festő verseny következtében legjobbnak kiválasztott gyermek jutalmat kapjon, mely lehet akár komolyabb festőfelszerelés, pénzbeni juttatás, vagy kirándulás Budapestre. Ezek az álmaim, ezeket szeretném valóra váltani, és ehhez kérem édesapám minden sófalvi honfitársa segítségét.

Nagy tisztelettel és szeretettel üdvözlök mindenkit,

Felhívás az alsósófalviakhoz és az onnan elszármazókhoz és mindekihez, akit Sükösd Ferenc művészete megérintett

Felhívás az alsósófalviakhoz és az onnan elszármazókhoz és mindekihez, akit Sükösd Ferenc művészete megérintett