A keresztelő a legelső fontos állomás az ember életében. Az elmúlt századokban nagyon fontosnak tartották, hogy minél előbb megkereszteljék az újszülöttet, amelyet megemlít Cseresnyés György is " Életem története " című művében : " 1895. április hó 10-én, kínok között, a kettes számú vén házban szült engem édesanyám a vén Sükösdné bába segédletével, aki ajánlatosnak tartotta, minél előbb a megkeresztelést, hogy - akkori babonákkal szólva -, nehogy a gonoszok kicseréljenek." A születés utáni 2-3 napon belül már megtartották a keresztelőt, amelynek nem a babona volt a legfőbb oka, hanem a nagy arányú gyermekhalálozás és az akkori rossz közegészségügyi viszonyok.
Manapság a keresztelő a születés után pár hónappal történik meg, rendszerint a vasárnapi istentisztelet keretében, vagy ritkább esetben szombat este. Keresztelő alkalmával a gyülekezet az alább éneket énekli :
Ó, örök Isten! ki Atyánk vagy nékünk,
Ím, leborulva, esedezve kérünk:
Ez újszülöttnek földi egész éltét
Karjaid védjék!
Te is, ó, Jézus, Isten Egyszülöttje,
Nézz le a mennyből e földi szülöttre!
Légy te őnéki út, igazság, élet,
S legyen ő híved!
Isteni Lélek, te örök fényesség!
Általad teljes az igaz keresztség;
Bűnt, halált a te kicsinyedtől űzz el
Mennyei tűzzel!
Az Atya, Fiú és Szentlélek Isten
Téged, te kisded, mindig úgy segítsen,
Hogy hited által lelked üdvöt nyerjen
Földön és mennyben!
" Keresztszülőknek vagy komáknak rendszerint a szülők barátait hívják meg. A komaság nem jelent szoros értelemben vett rokoni köteléket, annál inkább szoros barátságot és nehézségek esetén segítőkészséget. Ma általában vasárnap, az istentisztelet után keresztelnek. A keresztelő után a komák és a gyermek szülei ünnepi ebéden vesznek részt. A komaasszonyok felöltöztetik a babát, a komák pálinkát és bort visznek. Megajándékozzák a megkereszteltet. A keresztelő jó alkalom volt az evés-ivásra, nagy mulatozásra. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése