Égbe nyúló hegyek alján, havas éjszakákba,
Szomorúan áll egy vadász az orosz határon
A lelkébe ezerféle emlékek merengnek
Kis faluról, barna lányról, otthon maradt boldogságról
Golyó süvölt el a füle mellett.
Valahol egy kis faluban szomorúság járja,
Valahol egy barna lányka, könnyes a párnája,
Az ajkáról ima rebben, sóhaj száll az égbe
Oda lent a szerb határon gép puskás tűz ne találjon
Egy vadászt sem odabent a földön.
Isten veled édesanyám megyek a harctérre,
Nem leszek az édesanyám drága szeme fénye.
Ha egy golyó szíven talál engem a harctéren,
Nem tudom, hogy mi vár reám Isten, véled édesanyám
Most látod a fiad utoljára.
Ha majd egyszer vége lesz a világháborúnak,
Amikor a vadász elé piros rózsát szórnak,
De már akkor én nem leszek az élők sorában!
Nem lesz díszes temetésem csak egy korhadt fakeresztem,
Az lesz az én gyászos temetésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése