2011. július 26., kedd

Ülnek az öregek

Ülnek az öregek 

Ülnek az öregek
megfakult fapadon,
megfakult időben,
torkig emlékekben,
derékig halálban...

Ülnek a kapu előtt,
kopaszodó fák alatt
estefelé,
százados pipafüstben,
szelídült mozdulattal,
lobogó ingujjú szelekben,
s utak szaladnak előttük,
szekerestől, háborústól
szaladnak a szavak,
a nyomorhoz szokottak,
a bánathoz szokottak,
szaladnak a fapadokhoz örvénylően,
s a torkokban fönnakadnak.

Ülnek az öregek
a féldeci mellett,
kimért pontossággal,
s meggörnyednek az asztalok,
ülnek szavak nélkül,
lassan gyökeret eresztve.

Ülnek az öregek
megfakult fapadon,
megfakult időben,
torkig emlékekben,
derékig halálban...


Fülöp  D. Dénes