Ha nem vigyázunk magunkra, akkor az is lehet, hogy úgy elszalad az idő szekere velünk, hogy mindjárt 10 éves jubileumot ünnepelhetünk. És szíves örömest ünnepelnénk mi centenáriumot is, de most maradjunk csak annyiban, hogy már 9 éves Alsósófalva weboldala.
És, hogy milyen volt az elmúlt egy év? Változó. Nehéz. Főleg, ha az utóbbi hónapokra, vagy talán lassan mondhatjuk, hogy utóbbi fél évre gondolunk.
Nem tudósíthattunk konfirmálásról, kicsengetésről, évfordulókról. Bizonytalanok az íjászversenyeink sorsa, a falunapok sorsa és még hosszú a lista. Ezért hát ahhoz ragaszkodunk, amink van, ami megadatott nekünk.
Az évet egy íjászversennyel kezdtük a Parajdi Sóbányában. Nagyon jól sikeredett az idéni Farsangzáró napok esemény is. Láthattunk unokát és nagyapát együtt húzni a hegedüt a farsangi bálon, láthattunk víg farsangtemetőket. Még a karantén előtt sikerült összegyűlni és fecskefészkeket építeni a madarainknak. A karantén alatt a szegényekért kampányoltunk, a karantén után pedig sikerült egy takarító kalákát is szervezni a faluban.
Ezek azok a dolgok, amelyekre mind büszkék lehetünk, akik részt vettek benne, és akik támogatták ezeket az eseményeket, megmozdulásokat.
Ezek azok a dolgok, amelyekre mind büszkék lehetünk, akik részt vettek benne, és akik támogatták ezeket az eseményeket, megmozdulásokat.
Ilyenkor, nehéz időkben, még értékesebb dolog, ha olvasni tudunk a múltról. Ezért nagy örömmel vennénk ha bátrabban, gyarakbban írának a Régi idők meséi illetve Üzenet haza rovatunkba.
Ugyanakkor, mint minden évben, idén is elmondjuk, hogy ez egy közösségi oldal, így bárki hozzátehet az oldal értékéhez, legnagyobb örömünk pedig abban lelnénk, ha új szerzővel gyarapodnánk, aki odahaza van a faluban, aki tudósítani tud a mindennapi történésekről is.
Ugyanakkor, mint minden évben, idén is elmondjuk, hogy ez egy közösségi oldal, így bárki hozzátehet az oldal értékéhez, legnagyobb örömünk pedig abban lelnénk, ha új szerzővel gyarapodnánk, aki odahaza van a faluban, aki tudósítani tud a mindennapi történésekről is.
Bízva a jobb idők reményében, és abban, hogy 100 év múlva is lesz, aki helyettünk a falu krónikása legyen, tovább víve ezt az oldalt, ezennel zárjuk sorainkat:
Erőt, egészséget kívánunk minden kedves olvasónak, és ha tehetik látogassanak ki el - ki haza Alsósófalvára.
Tisztelettel,
Molnár Szabolcs
Erőt, egészséget kívánunk minden kedves olvasónak, és ha tehetik látogassanak ki el - ki haza Alsósófalvára.
Tisztelettel,
Molnár Szabolcs
Ezúton is gratulálunk Molnár Szabolcsnak, aki 9 évvel ezelőtt egyetemistaként egy lelkes falutársával, az akkor még szintén egyetemista Kacsó Zoltánnal útjára indították Alsósófalva, szeretett szülőfalunk weboldalát.
VálaszTörlésAz eltelt közel egy évtized alatt, az említett weboldalt kedvelők sok-sok érdekes eseménnyel, tudósítással lettünk gazdagabbak. A kéttagú szerkesztőség nemsokkal az elindulás után egytagúra csökkent, de ez nem befolyásolta a közölt anyagok mennyiségét és minőségét.
Talán nem is volt olyan Alsósófalvával kapcsolatos esemény, amelyről Molnár Szabolcs ne személyes jelenlétével tudósított volna, s ha volt is, a mai fejlett távközlési hálózatnak és az általa kiépített kapcsolatnak köszönhetően napirenden lehettünk és voltunk mi, az alsósófalvi lokálpátrióták és nemcsak.
Tudósítóként, riporterként és utóbb már fotoriporterként is láthatjuk a munkás hétköznapok, de különösen a hétvégi szabadnapok lelkes, embereket és természetet kedvelő Molnár Szabolcs kronológiai sorrendbe szedett, sokoldalú munkásságát.
Meg vagyok győződve, hogy senki nem fog neheztelni rám, amiért az alsósófalvi blogot látogatók és kedvelők nevében ezúton mondok köszönetet Molnár Szabolcsnak eddigi értékes tevékenységéért és egyben kitartást, erőt és egészséget kívánjak, hogy további tudósításaival is gazdagabbá tegye az olvasóit, nézőit és egyben arra is ösztönözze a fiatal alsósófalviakat, és nemcsak, hogy itthon Erdélyen, de a szűkebb szülőföldünkön is tudnak érvényesülni.
Adja Isten, hogy így legyen!
Szász Károly nyugdíjas, Marosvásárhely 2020. július 24.