Ne írd nevemet a porba...

Ne írd nevemet a porba,

Mert elfújja a szél,

Írd nevem a szívedbe,

Mert ott örökké él.

Kacsincs reám szerelemmel

Búzavirág szép szemeddel,

Bús lelkedbe gyújts világot

Fakassz ezer szép virágot.

Százszor feltekintek

A csillagos égre,

Kedves kis angyalom,

Te jutsz az eszembe.

Ének

Tavasz végén kinyilott már

Az akácnak fehér, füstös virága

Alatta egy szőke legény

Most indul a nagyvilági útjára.

Fel-fel sóhajt, búcsúzkodik,

Isten veled falu legszebb leánya,

Visszajövök mire lehull,

Az akácnak fehér, füstös virága.

Megfogadtam az Istennek,

Barna kislány nem foglak már szeretni,

Nem fogom a két szememet,

Te utánnad soha többi kisírni.

Van már nekem szebb is, jobb is,

Csínosabb és gazdagabb is te nálad,

Mégis mikor rád gondolok,

Fáj a szívem, majd meghalok utánad.

Ötvenszer is lehullot már,

Az akácnak fehér, füstös virága,

Alatta egy ősz ember ül,

Most jött meg a nagyvilági útjára.

Fel-fel sóhajt és múltra gondol,

Meg arra a kökényszemű kislányra,

Visszajöttem mire lehullt,

Az akácnak fehér, füstös virága.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter