Éjjel-nappal rád gondolok,
Fáj a szívem, majd meghalok.
Testem-lelkem mind oly szegény
Meghalt bennem
Minden remény.
Ez a világ milyen nagy,
Galambom oly kicsiny vagy.
De ha téged bírhatnálak,
A világért nem adnálak.
Mikor két szerető szív,
Egymástól megválik,
Még az édes méz is
Keserűvé válik.
Ráduly Géza:
Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből
Gyűjtötte: Ráduly Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése